Sylvanor vagyok. Lassan 21 éves és elkezdem a Fegyencedzést!

Sosem voltam sportember, az alkatomra nem lennék büszke. Nem tarom magam nagyon hájasnak, de azért a tükör se jó barátom. Sportokhoz ügyetlen voltam mindig is. Illetve, ha lenne is érzékem valamihez, azért nem megy, mert nagyon bizonytalanul csinálom, amit csinálok. Nálam van a foci labda? Basszus mit csináljak vele? Nálam a kosárlabda? Basszus most akkor rám jön az ellenfél. Még ha mások nem is érdekeltek abban, hogy hogy nézek ki vagy nem tartanak kövérnek, azért engem ha egyszer zavar, akkor zavar. Megvallom régen semmi önbizalmam nem volt. Nem szerettem emberek közt járni nagyon sokáig. Kerültem a kudarcot és nem is igazán mertem vállalni dolgokat, hogy nehogy valamit rosszul csináljak. Aztán ha valamit elbaltáztam és nevetség tárgyát csináltam magamból, akkor mások is úgy kezeltek, szóval ez további lapátokkal tett rá. Fiatalabb koromban sose védtem meg magam. Áldott jó egy kölyök voltam vagy inkább gyáva? Azt hiszem mindkettő. Mondani szokták, hogy hagyni kell azokat, akik piszkálnak, aztán maguktól abba hagyják a szekálást. Na meg a francokat... :D Ha hagyod magad, akkor folytatják, mert könnyebb olyat bántani, aki hagyja is. De szükségem volt arra a sok plusz lapátra, amit ezek a dolgok rádobtak a már meglévő nehézségekre... ;)

Teltek az évek, továbbra se mozogtam a tesi órákon kívül semmit. Van kis falumban egy művelődési ház, vagy faluház, ahogy tetszik, itt pedig egy konditerem. Ez a konditerem régen zárva volt. Általános iskolában még nem tudtam mi fán terem az a kondi. Középiskola első 2 évében továbbra sem edzettem. Aztán mikor már 3. évben elkezdtem volna edzeni, bezárt a terem... Lényegében ez volt a kifogásom a testedzésre. Tény, hogy ha nyitva lett volna, akkor jártam is volna, de nemvolt nyitva és nem mozogtam helyette semmit.

De pontosítok. Mozogtam néha. Otthon tartottam magamnak kis edzéseket. Benyomtam valami filmet és neki álltam guggolni. Kis ugrálás. Súlyzó. De nem egy nagyon súlyos súly. Arra elég volt, hogy ne puhányodjak el teljesen, de arra édes kevés, hogy önbizalmat szedjek össze.

Többen mondták, hogy ha elkezdenék edzeni, akkor egy kibaszott állat lennék, mert bár volt nagy hasam és vastag combjaim, függetlenül ettől genetikailag nem volt rossz fizikumom, csak én nem foglalkoztam vele sosem. Mindig volt kifogás: "Majd ha ki nyit a kondi a művelődési házban, akkor járni fogok."

Mindegy. OKJ második évében kinyitott a helyi konditerem, Halleluyah! Már előtte egy éve elkezdték ígérgetni, hogy kinyit, szóval jó sokat kellett várni. 

Sylvanor edzeni kezd!

Neki is álltam kondizni, hogy majd kigyúrom magam és végre egy összeszedek egy kis önbizalmat és komolyabban állok ki az emberek közt, mint előtte. Csináltam is szépen, ahogy kell. Volt is egy "Kezdő testépítő kézikönyv" a kezemben és az alapján neki álltam. Tény, hogy voltak enyhébb izület ropogásaim, nem volt vészes, de volt. Nagyjából 1,5 hónapig nyomtam rendszeresen, aztán egyik ismerődöm rá is kérdezett, hogy kondizok-e és mondta, hogy látszik. Örültem neki. :) Utána még nyomtam másfél hónapot. Összesen nagyjából 3.

De ráhagytam. Kifogás volt a hideg. Mondjuk jogosan, mert ahogy jött a hideg, én úgy meg is fáztam, ahogy bemelegedett testtel kimentem a konditeremből a hidegre. Aztán hol újrakezdtem, hol abba hagytam. Volt, hogy hogy befizettem a havi bérletet és elmentem kondiba mindössze 2x vagy 3x egy hónapban. Máskor fél hónapot mentem, megint ráhagytam. A kondiban nem volt akkora motivációm, illetve a saját motivációm ott volt, de szükségem lett volna valamilyen külső motiváló erőre, egy kis plusz dologra, ami kiugraszt a bőrömből, hogy elkezdjem, hogy tényleg bele vessem magam és komolyan csináljam. De ezt a kondiban nem kaptam meg. Illetve nem is nagyon kutattam a kondis közösségeket interneten (Facebook) és így lehetőségem se volt rá, hogy valami igazán motiváló történetre leljek. Voltak fél éves szüneteim is kondiban. De ilyen ez.

Így kezdődött a kapcsolatom a fegyencséggel!

Lassú egy folyamat volt, de nézzük sorjában. Az OKJ utáni nyáron 2013 júniusban vagy júliusban(?) találtam rá a saját testsúlyos edzésre. Bevallom tetszett, de akkor még nem értettem, hogy mit és hogy kell csinálni. Egyszer-kétszer kimentem az udvarra húzódzkodni, guggolni. Tény, hogy a húzódzkodást támasztott lábbal kell kezdeni, guggolást pedig gyertyaállásban, de erről gőzöm se volt. 

Ahogy elkezdődött a suli egy-két saját testsúlyos blogra néha ránéztem, de nem követtem annyira aktívan, mert akkor még nem hittem benne túlságosan. Eltelt a nyár és elkezdtem az SZTE Juhász Gyulába járni programtervező informatikára felsőoktatási szakképzésben. Igen, informatikus vagyok. :) Középiskolában infó szakos voltam, OKJ pedig egy rendszergazdás képzés volt. Óh yeah!! Októberben a Fegyencedzés csoportba bekerültem. Akkor még sokáig nem is tudtam, hogy létezik egyáltalán olyan könyv, hogy "Fegyencedzés" és magát a csoportot se kísértem figyelemmel annyira.

Szóval vége lett a nyárnak és elkezdődött a suli és voltam az első félévben összesen 6-7 alkalommal konditeremben, de megint csak fél és egy hónapos szünetekkel...

Nem sokkal azután, hogy bekerültem, kezdtem el figyelni jobban a Fegyencedzés csoportra. Edzeni nem kezdtem még el, de már jobban érdekelt maga a téma. Hogy milyen dolgokat tudnak a fegyencek és a street workoutosok megcsinálni. Illetve a Jay's workout még, amit a félév folyamán többször megnyitottam. Magát a Fegyencedzés könyvet és az edzést továbbra sem kezdtem el, mert nem volt akkora akaratom hozzá, hogy én most valami újba kezdjek. Tény, hogy az izületeim nem szerették a kondit, de akkor sem. Ahogy telt az idő elérkeztünk a motivációs héthez a Fegyencedzés csoportban. Tetszett, amit láttam és onnantól sokkal sűrűbben néztem. December végén (vagy január elején?) pedig elolvastam Valkovszki Attila cikkét a SikerKözösség weboldalán és valami szikra indult meg bennem. Soká tartott, mire végül elkezdtem olvasni, de elkezdtem a Fegyencedzés I.-et és elképedtem, hogy mire lehetek képes, ha kitartóan csinálom. Kondinál nem volt sose ilyen akarat bennem, de most ehhez a Fegyences dologhoz megjött a kedvem nagyon. Lehet, hogy sokan rá hagyják egy-két hónap után, de remélem még 2 év múlva is ezt fogom csinálni. Arra jutottam, hogy statikus, lassú gyakorlatokat fogom magaménak tudni és hagyom a fenébe a street workout-os trükközéseket, amiket inkább lendület és állóképesség függvényében csinál meg az ember, nem pedig igazi nyers erőből.

Mostantól visszafele számítva 4 napja kezdtem el olvasni a Fegyencedzés első kötetet és próbáltam ki a Mesterhatos gyakorlatok első lépéseit. Meg is jegyzem ezt az időpontot: 2014 január 12. vasárnap. 
Bár az 1 éves fejlődést nem fogom napra pontosan venni, mert december elején voltam párszor kondizni vagy otthon erősítettem.

És kitartóan fogok edzeni, hogy végül menjen tiszta nyers erőből az a bizonyos egykezes kézenállásból kinyomás vagy 1 lábas guggolás. Mert edzeni jó. Légy kitartó, edz keményen és legyél acél kemény!  :)

Nincs mese, edzés van!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.